Két csatlakozó gépelem roncsolás nélkül oldható kivitelű összefogására szolgáló, záró kialakítású kötés a csavarkötés. A menet „zárását” a két munkadarabon kialakított azonos méretű és geometriájú menet biztosítja. Az egyik menetes elem általában a külső menetes csavar, a másik, belső menettel gyártott, kötést létrehozó elem vagy az anya, vagy pedig az egyik összekapcsolandó alkatrész.

A csavarmenetet a csavarvonal segítségével származtatjuk. Kialakítását úgy képzelhetjük el, mintha egy állandó sugárral és emelkedéssel rendelkező csavarvonal pályán mozgó kés egy bizonyos mélységig belevágna egy, a térben rögzített hengeres felülettel rendelkező testbe. A kés csavarvonal menti hengeren mozgatása egyenletesen választja le az anyagot a henger felületéből, ami által létrejön a menet.

A csavarvonal körpálya sugara határozza meg a menetátmérőt. Jele r . Az egy kör megtétele után mért menet hossz irányú elmozdulása a menet emelkedését jellemzi. Jele p.

Külső menet készítéséhez a hengeres test felületéből, míg belső menetet készítéséhez a hengeres furatból távolítjuk el az anyagot.

A menet geometriáját befolyásoló tényezők:

• a menet alakja, azaz a menet profil,
• a csavarvonal emelkedése,
• a csavarvonalak száma.

A csavarok sokfélék lehetnek a csavarmenet jellegén kívül is. Minden egyes csavar kialakításnak célja van, mely speciálissá teszi azokat, egy adott feladat elvégzésének biztosításához.

Különbség lehet:

• a csavarfej kialakítása,
• a menet hossza, vagy
• a menet csavarszáron való elhelyezkedése.

 A hatlapfejű csavar 

A legáltalánosabban használt csavar a hatlapfejű csavar.

 A kalapácsfejű csavar 

A kalapácsfejű csavar lelapolt fejrészét egy sík felülethez támasztva megakadályozható a csavar elfordulása. Kalapácsfejű csavarral történő kötés biztosítás gyakran alkalmazott öntvények rögzítésénél.